1. A vízelvezető árkokat általában a lejtőkön lévő felfogó árkok mindkét végén vagy alsó végén fektetik le, hogy elvezessék a felszíni lefolyást, amelyet a felfogó árkok nem tudnak megtartani. A vízelvezető árkok végei tározókhoz vagy természetes vízelvezető csatornákhoz csatlakoznak.
2. A vízelvezető árok lejtése a lejtőn függ a vízelvezető rendeltetési helyétől (tározó vagy természetes vízelvezető csatorna). Ha a vízelvezető nyílás a lejtő lábánál van, a vízelvezető árok nagyjából merőleges a lejtő szintvonalaira; ha a vízelvezető cél a lejtőn van, a vízelvezető árok alapvetően a szintvonalak mentén vagy azokhoz ferdén fektethető. Minden elrendezést erózió ellen védeni kell (gyep vagy kőburkolat lerakása).
3. A teraszos mezők mindkét végén a vízelvezető árkokat általában a lejtőkontúr vonalaira merőlegesen és a teraszok mindkét végén lévő utak irányával nagyjából azonos irányban fektetik le. A földes vízelvezető árkokat általában szakaszonként vízesésekkel kell felszerelni. A vízelvezető árok hosszmetszete összhangban lehet a teraszos dűlőterület fő szelvényével, az egyes teraszok szélessége vízszintes szakaszként, az egyes teraszok magassága pedig esésként. Eróziógátló intézkedéseket kell tenni a leejtési helyeken (gyep lerakása vagy kövekkel való kibélelés).